Események sorozata – beleértve az 1982-es El Ninót, a túlhalászatot és a korallokat pusztító, tengeri sünök megjelenését – módosította a szigetek tengeri ökoszisztémáit. Legalább negyvenöt galápagosi faj tűnt el vagy néz szembe kihalással. Mindez azt sugallj, hogy az emberi tevékenység ösztönözte jövőbeli klímaváltozásnak komoly hatása lesz a szigetek élővilágára.  

A Global Change Biology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány azon tudományos találkozó konklúzióit részletezi, melyet az ecuadori környezetvédelmi minisztérium, a Galápagos Nemzeti Park Szolgálat, és olyan környezetvédelmi csoportok hívtak össze, mint a Conservation International és a WWF. Tették mindezt annak érdekében, hogy kiértékeljék a szigetek sérülékenységét a klímaváltozással szemben.

Kiderült, hogy a szigeteknek még fel kell épülniük az 1982-es, intenzív El Nino eseményből, mely abnormális időjárási feltételeket okozott. Ez az esemény elpusztította a szigetvilág korallzátonyait, melyek némelyike akkor már legalább négyszáz éves volt. Azonban a túlhalászat jelentősen gyengítette a tengeri ökoszisztéma regenerálódási képességét abból a pusztításból, melyet az El Nino okozott.

Különösképpen, mivel a halászok olyan sok nagytestű ragadozóhalat és homárt halásztak ki a szigetek körüli vizekből, hogy nagyszámú tengeri sün tudat kolonizálni a régiót. Ezek az állatok aztán túlzottan lelegelték a korallt, így tovább károsították és meggátolták újbóli felépülését. Ennek eredményeképpen negyvenöt faj most már globálisan veszélyeztetett. Mindegyik Galápagoson él, és sokuk máshol nem is található meg.

Ezen negyvenöt állatfaj között öt emlős, hat madár, öt hüllő, hat hal, egy tüskésbőrű, hét korall, hat barna alga és kilenc vörös alga van. Közéjük tartozik a Charles Darwin által is tanulmányozott, part közelében élő mangrove pinty. A fajból kevesebb, mint kétszáz egyed maradt, ezek mindegyike a mangrovéktól függ, amelyek viszont sérülékenyek a további klímaváltozással szemben. A többi veszélyeztetett faj között ott van a galápagosi oroszlánfóka, a tengeri leguán, a galápagosi pingvin és a Tubastraea floreana korallfaj, mely mindössze néhány kolóniában maradt fenn. Két fajt hivatalosan még nem értékeltek ki, de úgy hiszik, már kihaltak. Az Azurina eupalama halfaj, mely csak a szigetvilág vizeiben élt és planktonnal táplálkozott, valamikor mindennapos jelenség volt. Ám 1983 óta nem látták.

„Galápagos az evolúció Rosetta-köve, mely most megtanít minket a klímaváltozás óceáni ökoszisztémákat érintő, hosszú távú hatásaira” – mondja a jelentésben Les Kaufmann amerikai professzor. „A Földön sehol nem olyan jól definiált a túlhalászat és a klímaváltozás egyesített hatása, mint a Galápagos-szigeketen” – írja Sylvia Earle társszerző. ”A több évtizednyi adat a modern halászat miatti nyomást kapcsolatba hozza a szigetek finomra hangolt rendszereinek zavarával, ezzel még védtelenebbé válnak a klíma természetes és emberi eredeti változásaival szemben”.
Forrás: hirado.hu/BBC

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?