Philippe Cousteau, a híres óceánkutató unokája kommentálta a statisztikát: a strandpapucs, amit Norvégia sarkvidékén mosott partra a tenger, jelképezi a szemétprobléma globális természetét.

"Láttunk Norvégia messzi északi szigeteinél, a sarkkör közelében partra sodródott strandpapucsot. Épelméjű emberek nem hordanak strandpapucsot a Sarkvidéken. Azt hiszem, ebből meg fogják érteni az emberek, hogy mennyire globális probléma lett a szemét."

Az összegyűjtött hulladék 80 %-a a szárazföldről kerül a tengerbe, - aztán utazik.

"A szemét utazik, és nincsen vízpart szemét nélkül, bármilyen távoli és elhagyatott part legyen is" - írta a jelentés bevezetőjében az Ocean Conservancy vezetője.

Minden ősszel megrendezik a nagy nemzetközi tengerparti-vízparti takarítás napját: az idén szeptember 25-én lesz.

Tavaly a tízmillió kétszáznegyven-ezer darab szeméttől körülbelül félmillió önkéntes szabadította meg a vízpartokat.

A szemét 20 %-a olyan volt, ami közvetlenül fenyegeti az emberek egészségét: veszélyes hulladék (orvosi eszközök, vegyszeres dobozok). Voltak olyan hulladékok is, amelyek a halakat és más tengeri állatokat veszélyeztetik: szakadt halászhálók, zsinórok - és persze, a műanyagok.

A műanyag hulladék, ahogy lebomlik az óceánban, nagyon hasonlóvá válik a planktonokhoz. Megeszik a halak, azzal együtt a műanyagban a dioxint, a PCB-ket és más vegyi anyagokat, amely a hormonháztartásukat károsítja - viszont tápértéke nincs. A tengeri élőlények elpusztulhatnak, ha a gyomruk tele van műanyaggal, mondja Cousteau.

És a végén, találja ki, ki eszi meg a műanyagon élő halakat?
Forrás: http://www.fuggetlen.hu/article.php?sid=3071

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?