Az erdőségek közvetlenül elnyelhetik és visszatarthatják a hőt, ám legalább egy erdőtípusnál ezek a hatások elég erősek lehetnek ahhoz, hogy az alacsonyabb CO2-őt érintő előnyök nagy részét eliminálják. Erre a következtetésre jutott egy vizsgálat, mely a Science tudományos folyóiratban jelent meg.   

Az utóbbi tíz évben, a Weizmann Intézet kutatóállomást működtet a Negev-sivatag szélén lévő félszáraz, Yatir fenyőerdőben. Az úgynevezett FLUXNET, mintegy 400 állomást felölelő globális projekt része, melynek feladata az erdők, az atmoszféra és a globális klíma közötti kapcsolat vizsgálata. A Yatir-állomás hozzájárulása egyedülálló, mivel egyike azon nagyon keveseknek, melyek félszáraz zónában vizsgálódnak, mely a Föld szárazföldjeinek mintegy 17 százalékát érinti. Emellett az állomás rendelkezik a félszáraz erdőségekben végbemenő folyamatok leghosszabb adatrögzítésével – mondja Dan Yakir, kutató.

Az erdők úgy ellensúlyozzák az „üvegházhatást”, hogy a hőt csapdába ejtő CO2-őt kivonják az atmoszférából, és az élő fákban raktározzák el. Az évekig tartó mérések során, a Yakir kutatócsapata kiderítette, hogy a félszáraz erdők, annak ellenére, hogy nem olyan termékenyek, mint az északabbra fekvő mérsékelt övi erdők, meglepően jó szénelnyelők. Jobbak a legtöbb európai fenyőerdőnél, és egyenértékűek a globális átlaggal. Ez váratlan hír volt  egy olyan erdőtől, mely a sivatag szélén helyezkedik el, és egyben azt jelezte, hogy a sokkal mérsékeltebb erdőségek számára is van remény abban az esetben, ha a jövőbeli globális változások miatt emelkednek a hőmérsékletek.    

Ám az erdők nemcsak tárolják a CO2-őt, és Yakir, Dr. Eyal Rotenberg kutatóval együtt úgy döntött, hogy a nagyobb képet is megvizsgálja, a félszáraz erdőség „teljes energia-költségvetését”. Az első nyom, mely azt sugallta, hogy más folyamatok ellensúlyozhatják a CO2 -felvétel hűtő hatását akkor merült fel, amikor összehasonlították az erdő albedóját – annak értéke, mennyi napfényt sugároz vissza felszínéről az űrbe – a szomszédos, nyílt cserjésével. Kiderítették, hogy a sötét színű erdei lombozatnak sokkal alacsonyabb az albedója, és kicsivel több napenergiát nyel el, mint a környező területek halványabb, reflektív felszíne. Felhőtlen időszakban, magas napsugárzás szintekkel, az albedó fontos tényezővé válik a felszín melegedésében.  

Ezt követően a kutatók megvizsgálták az erdőben  a „légkondicionáló” mechanizmusokat. A lehűléshez a bolygó nedvesebb területein élő fák víz alapú hűtőrendszert használnak. Leveleiken megnyitják pórusaikat, és egyszerűen engedik, hogy a víz egy része elpárologjon, így a folyamat során hőt vezessen el. Ám a félszáraz fenyőerdő, korlátozott víztartalmával, nem a párologtatásra fejlődött ki. A kutatók kiderítették, hogy ehelyett az erdő alternatív, hatékony léghűtő rendszert alkalmaz. Mivel az ilyen típusú erdők nem olyan sűrűek, mint mérsékelt égövi társaik, a fák közötti nyílt területen a levegő nagy felszíni területtel lép kapcsolatba, és a hőt a levelektől könnyen a légáramlatokba lehet szállítani.

Ez a félszáraz hűtőrendszer igen hatékony a lombozatnál, a hűtés pedig csökkenti az infravörös sugárzást az űrbe. Más szavakkal, míg a félszáraz erdő elég jól le tudja hűteni magát ahhoz, hogy életben maradjon és felvegye a szenet, több napenergiát – az albedó hatás révén – nyel el, és ezen energia nagyobb részét őrzi meg azzal, hogy elnyomja az infravörös sugárzás kibocsátást.    Együttesen pedig ezek a hatások erősebbnek bizonyultak, mint a kutatók számítottak rá. „Bár a számok helyszíntől és kondícióktól függenek, már tudjuk, hogy évtizedes erdőnövekedésbe telik, míg a „hűtő” CO2-elkülönítés felülemelkedhet a „melegítő” folyamatokon" – mondja Yakir.  

A kutatók számára még egy kérdés felmerült, amennyiben félszáraz erdőségek ültetése végül is életciklusuk nagy részében melegedéshez vezet, mi történik akkor, amikor az ellenkező folyamat – elsivatagosodás – megy végbe? A sivataggá vált területeket érintő, létező adatok segítségével kiderítették, hogy az elsivatagosodás, ahelyett, hogy siettetné a melegedést – ahogy széles körben gondolják -, valójában mérsékli, legalábbis rövid távon. Azzal, hogy a napfényt visszaveri, és infravörös sugárzást szabadít fel, a félszáraz területek elsivatagosodása az utóbbi 30 évben mintegy 20 százalékkal lassította a globális melegedést, az ugyanezen időszakot érintő CO2-növekedés elvárt hatásához hasonlítva.  

Ez pedig egy olyan világban, ahol a

sivatagosodás folyamata évenkénti mintegy hatmillió hektáros ütemmel zajlik

, ez a hír jelentős hatással lehet arra, hogyan becsüljük meg a klímaváltozás ütemét és nagyságrendjét. Yakir szerint az erdők nagyrészt továbbra is fontos kílmastabilizálók maradnak, de vannak kompromisszumok, ezeket pedig szintén fontolóra kell venni a jövőt érintő előrevetítések terén.

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?