
Norvégiától északra, a Jeges-tenger fenekén 250 gázfelhőbuborékot fedezett fel egy kutatóhajó legénysége. A buborékok nagyrészt metánból állnak, ami még a szén-dioxidnál is károsabb, üvegházhatású gáz.
A metán valószínűleg csakis a sarki térségekben, a tengerfenék alatt található metán-hidrát tartalékokból szabadult fel. Ezek a hidrátok jégszerű anyagok, amiket víz- és metánmolekulák alkotnak.
A régió, ahol a gázokat megtalálták, a nyugati Spitsbergen-áramlat miatt egyre melegszik – az elmúlt 30 év alatt már 1 Celsius-fok különbséget mértek.
A hidrátok rosszul viselik a hőmérséklet-ingadozást, így ha tovább folytatódik az óceán felmelegedése, a metán-hidrátok le fognak bomlani, és a metán felszabadul.
A megfigyelések szerint a buborékok egyike sem érte el a víz felszínét – a kisebbek feloldódnak, csupán a nagyobbak jöhetnének fel –, így nem került metán a légkörbe, legalábbis nem ezen a területen. Ám az a tény, hogy a metán nem került a felszínre, nem jelenti azt, hogy veszélytelen lenne, mivel egy része szén-dioxiddá alakul át, és az a sós vízben feloldódva még savasabbá teszi az óceánokat.
Emellett valószínű, hogy másik, erőteljesebb, nagyobb gázfelhők az atmoszférába is belekerülhetnek. A csapat csupán egy buborékcsoportot tanulmányozott, ami kis területen és nagyon rendszertelenül bukkant elő.
A sarkvidéki tengerek egyikét sem vizsgálták még eddig gázkibocsátást keresve.
A kutatókat elámítja a felszabaduló metángáz hatalmas mennyisége. A tanulmányozott 600 km2-nyi területen évente összesen 27 kilotonnányi metán szabadul fel a hidrátokból, ami azt jelenti, hogy az egész hidráttartalékból Svalbard környékén akár évi 20 megatonnányi is kirobbanhat.
Ha a metán hasonló ütemben szabadul fel a sarkvidékeken, drámaian megnőhet a légkör metánszintje. Globálisan évente közel 500-600 megatonnányi metángáz kerül az atmoszférába.
Szakemberek a sarkvidékek vizeinek mélyében fellelhető hidrátok tanulmányozására szólítanak fel.
Egyesek szerint a jeges-tengeri metán talán nem is a hidrátokból származik, hanem az elsődleges metánforrásból, ami mélyen a Föld belsejében van.
Ebben az esetben az óceán felmelegedéséért nem a nyugati Spitsbergen-áramlat lenne a felelős.
Mivel azonban nagy mennyiségű metán szabadult fel, valószínűtlen, hogy az mind a Föld belsejéből származna. A hidrátokra vonatkozó elmélet inkább elfogadható – még nem bizonyított, de biztosan megindokolható.
A metán-hidrát felhasználható lenne új, valamelyest környezetbarátabb energiaforrásként, de még nem találtak rá megoldást, hogyan lehetne kinyerni a metánt belőle anélkül, hogy az az atmoszférába kerülne.
Forrás: www.newscientist.com
» Nem lesz elég fa Magyarországon
» Hazai élelmiszerhulladék körkép » Mi marad a bevásárlókosárban, ha eltűnnek a méhek? » Bevegyszerezett földek, félmilliárdos kár Kishantoson » Bővülő ingyen parkolás a zöld rendszámúaknak » Elkészült a pécsi fotovoltaikus erőmű » Kinek jó a csepeli HÉV kivégzése? » Kisterenyei halpusztulás hatósági felügyelettel » Börtönt az állatkínzóknak! » Olimpia vs. mélyszegénység