Mióta mérések vannak, 2010 volt a legmelegebb év. Ám a klímaváltozás nem pusztán felmelegedéssel jár, hanem minden eddiginél szélsőségesebb időjárási eseményekkel. Mindkettő esetében a fejlődő világ országai vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben. Hogy kezelni tudják a klímakatasztrófák következményeit a fejlett országok létrehozták az ún. Klíma Alapot, ám a működésével kapcsolatosan jelenleg több a kérdés, mint a válasz. Az Európai Unió soros elnökeként Magyarország feladata, hogy a Koppenhágában és Cancúnban nyitva hagyott kérdések lezárását előmozdítsa.

Kit sújt leginkább?

1854 óta vannak megbízható meteorológiai mérések, s ettől kezdve a történelem tíz legmelegebb évét mind 1998 óta mérték, az elmúlt év még ehhez képest is csúcs volt – tudható meg az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) adataiból. Ráadásul a WMO szerint 2010 decemberében a Jeges-tengerben lévő jégtakaró eleddig páratlan mértékben zsugorodott.

A klímaváltozást azonban nem csak az átlaghőmérsékletről szól, hanem arról, hogy egyre szélsőségesebb időjárásra kell felkészülni. A közeljövőben az egész Gangesz Deltában hatalmas árvizekre lehet számítani. Valamivel arrébb, már most, több mint 1500 ember halt meg a legutóbbi pakisztáni áradások következtében, és 20 milliónál többen kényszerültek lakóhelyeik elhagyására – és a helyzet itt is, Indiában is, Bangladesben is, várhatóan csak romlani fog. Kínában az áradások és az ennek következtében létrejövő földcsuszamlások 1400 emberéletet követelték nemrég.

Közismert, hogy a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés megsemmisítően hathat bizonyos szigetországokra. Kutatók szerint a 10,000 lakosú Csendes-óceáni Tuvalu a jelenlegi globális felmelegedés mellett körülbelül 50 év múlva egyszerűen eltűnik a tengerben. (Ugyanez a sors vár az 1196 különálló szigetből álló Maldív-szigetekre, és sok alacsonyan fekvő társára.) A klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés természetesen nem csak a szigeteket veszélyezteti, több mint 100 millió a partok mentén élő embert is fenyeget. Ráadásul a Föld 20 legnépesebb városa közül 13 tengerek, óceánok partján fekszik. A karibi régiót tovább sújtják az egyre gyakoribb és intenzívebb hurrikánok, miközben Ázsia egyes részeit, illetve a szub-szaharai övezet országait még az eddiginél is nagyobb szárazság fenyegeti. 

Alapok nélküli Alap 

Miközben a fejlődő világ egyes területein kiemelten súlyosak a klímaváltozás okozta károk, egyben ezek azok az országok, amelyek semmilyen forrással nem rendelkeznek e kárköltségek kompenzálására. A kármegelőzésre, a katasztrófa-elhárításra, illetve a kárköltségek finanszírozására hozták létre az ún. Klíma Alapot. Ez rögzítésre is került a 2009-ben az ENSZ Klíma-csúcstalálkozóján létrejött ún. Koppenhágai Egyezményben. A koppenhágai, illetve a későbbi cancúni megállapodás szerint a Zöld Klíma Alap 2012-ig 30 milliárd dollárt osztana szét a rászoruló országok között. Az egyezmény szintén jelzi, hogy az Alap 2020-től „elvben” további évi százmilliárd dollárt biztosít a klíma költségek fedezetére.

A Klíma Alap logikája igen egyszerű: a fejlett országok befizetnek, a fejlődő országok pedig megkapják ezeket a pénzeket. Csakhogy, a koppenhágai egyezményben nincsenek világosan lefektetve, hogy ki, hogyan dönti el, hogy pontosan mely országok milyen összegekkel járuljanak hozzá az Alap működéséhez. Miután szabály, illetve pontos bevételi-tábla nincs, maradnak az önkéntes felajánlások, amelyek jelenleg a következőképpen alakultak: 
Európai Unió: azaz a tagországok kormányai 9,64 milliárd dollárt adnak 2012-ig 
Egyesült Államok: 3 milliárd dollár. (Az USA 2010-es összegként 1,3 milliárd dollárt ajánlott a Klíma Alap céljaira, jövőre 1,7 milliárdot kíván rendelkezésre bocsátani.) Az USA emellett Ausztráliával, Franciaországgal, Japánnal, Norvégiával és Nagy-Britanniával karöltve további 3,5 milliárdot folyósít 2012-ig az ún. REDD + erdővédelmi programokra. 
Japán: 15 milliárd dollárt ad 2012-ig. 
Norvégia: 1 milliárd dollár, hangsúlyosan az erdőirtás megállítására 
Ausztrália: 548 millió dollár 
Kanada: 393 millió dollár 
Svájc: 141 millió dollár 
Új-Zéland: 69 millió dollár

Itt azonban véget ér a tudomány, és az nincs tisztázva, hogy:

a) az eddigi ígéretek valóra lettek-e váltva, és megkezdődött-e a rászoruló országoknak való pénzfolyósítás. 
b) milyen következménye van, ha nem lettek valóra váltva az ígéretek (az egyezményben erre nézve semmilyen szankció nincs). 
c) honnan, hogyan és miként lesz meg a „további” sok-sok milliárd dollár?

A Klíma Alap működése teljes mértékben a levegőben lóg, és így a fejlődő országok szerint semmi sem garantálja, hogy
1) tényleg megkapják a beígért összegeket;
2) hogy ezek valójában nem csak „átpántlikázott” pénzek lesznek, olyanok, amelyeket már korábban odaígértek s most csak új címkével kerülnek folyósításra.

Az Elnökség és az Alap

Bár Magyarország nem igen szokott labdába rúgni a klímapolitika, pláne a klíma finanszírozás terén, most mégis nagy teher hárul ránk, hisz mint az Európai Unió soros elnöke Magyarország feladata, hogy a Koppenhágában és Cancúnban nyitva hagyott kérdések lezárását előmozdítsa és hozzásegítse az uniót egy egységes álláspont kialakításához. Ez egy meglehetősen nehéz feladat lesz, amelyet minden bizonnyal csak tovább nehezít, hogy a magyar EU-elnökség prioritásai között a klímakérdés különálló témaként egyáltalán nem is szerepel. Bár sajnos az elnökség eleddig nem igazán erről szólt, ám az elnökségi programból várhatóan mégis hangsúlyosan meg kell jelennie két lényeges területnek: az éghajlatváltozás negatív következményeihez való alkalmazkodás (adaptáció) kérdéskörének, illetve annak, hogy hogyan fogják biztosítani az ehhez szükséges finanszírozást. Tehát a magyar soros elnökségre hárul az a feladat, hogy elindítsa az Alap tényleges formájáról, működésének részleteiről való egyeztetést, elérje, hogy kialakuljon egy közös uniós álláspont.