Anthony Giddens - világhírű brit politológus, 29 nagy hatású könyv szerzője, Tony Blair korábbi brit miniszter elnök főtanácsadója - új könyvében az éghajlatváltozás politikai hatásait elemzi. A globális felmelegedés tényét a tudósok többsége az emberi tevékenység következtében megugró szén-dioxid-kibocsátáshoz köti. A NASA egyik vezetője húsz éve mondja, hogy alábecsüljük a felmelegedés drámai hatásait: Szibéria, Skandinávia és a sarkkörök alatti területek olvadása a fagyott növénytakaróból metánt bocsát ki a légkörbe, és ez nagyságrendileg nagyobb veszély, mint a szén-dioxid. A kisebbség szerint 1500 éves szabálytalan éghajlati ciklusok futnak le a Földön: most egy felmelegedési ciklusban vagyunk, és hosszú távon az új jégkorszaktól jobban félhetünk, mint a mostani felmelegedéstől.

Giddens szerint a közvélemény egy paradoxon miatt nem érzékeli a veszélyt: a figyelmeztető jeleket egészen addig nem vesszük komolyan, amíg már késő. A politikának azonban kötelessége, hogy az óvatossági elv alapján hozzon döntéseket, amely szerint "jobb biztosra menni, mint később sírni". Az óvatossági elv azért kötelező a politika számára, mert az emberek rosszul kezelik a kockázatokat, sőt egymásnak ellentmondó elvek alapján alakítják véleményüket. Agyunk a médiában tömegesen megjelenő információk alapján méri fel a kockázatokat: most éppen túlbecsüli a terrorizmus és alábecsüli az éghajlatváltozás veszélyeit. Azonban figyelmen kívül hagyjuk a valószínűségeket: mindig a legrosszabb lehetőségre figyelünk, még ha annak kicsi is az esélye. De a mai helyzetet is szeretnénk megőrizni, mert a jelenlegi veszteséget felértékeljük a jövőbeli nyereséghez képest. Közben a természet változásait az emberi tevékenységhez kötjük, akkor is, ha más okai vannak. Ezek ellentétes következtetést sugallnak az éghajlatváltozás esetében, ezért "jobb biztosra menni".

Ezért zárjuk le a kőolajkorszakot és nyitjuk meg a zöld energiák korát. Már elindult az emberiség harmadik nagy ipari forradalma, amely a zöld energiák és az új kommunikációs eszközök, a számítógép, az internet, a műholdak összekapcsolódására épül. Az első ipari forradalomban a szén és a könyvnyomtatás, a másodikban az olaj és a távíró, a telefon, a rádió, valamint a tévé kapcsolódtak össze. Egy új energiaforrás és egy új kommunikációs technika összekapcsolódása áll mindig a nagy fordulatok mögött: ma is ez történik.

Több nemzet már megkötötte házon belül a zöld megállapodást, a zöld New Deal-t. Svédország jár az élen: 2020-ra a világ első olajmentes országává válik. A német villamosenergia-termelés 14 százaléka származik megújuló forrásból, és - 20 ezer turbinával - ők a világ legnagyobb szélenergia-termelői. Az Európában termelt fotovoltaikus (napfényt hasznosító) villamos energia 80 százalékát is a német gazdaság állítja elő: a programban 300 ezer háztartás és kisvállalkozás vesz részt. Izlandon a villamos energia és a fűtés 99 százaléka ered víz- és geotermikus energiából, de csak a potenciális víz- és geotermikus energia 15, illetve egy százalékát használják ki. Norvégiában a villamos energia 95 százaléka származik vízenergiából, és 2030-ra "szénsemleges" lesz az ország, vagyis megszűnik a fosszilisenergia-felhasználás. Dánia, Új-Zéland, sőt Costa Rica is megkötötte a zöld megállapodást: 2025-re átállnak a megújuló energiákra. Franciaország más, de szintén zöld utat követ: villamosenergia-termelésének 80 százalékát adja az atomenergia, és ebbe az irányba fordult az Egyesült Államok és több más állam is.

Magyarország bőséges megújuló energiaforrással rendelkezik a nap-, a geotermikus energia, a földhő és a bioenergia terén: mai kiaknázásuk azonban siralmasan alacsony, a 2020-as célok pedig vérszegények. Hazánkban a választásokat követő gazdaságpolitikai fordulat keretében létrejöhet a régen várt magyar zöld New Deal, az atomenergia és a megújulók koalíciója.

Forrás:

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?