Az óceánok mélyén található hideg vízrétegek és a felszín közelében található melegebb rétegek közötti hőmérsékletkülönbséget fel lehet használni energia kinyerésére. Az ezzel kapcsolatos egyik nehézséget az jelenti, hogy akár 1.000 méteres mélységből kell vizet szivattyúzni. A fegyvergyártó Lockheed Martin az Amerikai Egyesült Államok Energiaminisztériumának megbízásából újfajta vezetékrendszert tesztel a probléma megoldásához.

A Lockheed Martin cég inkább a harci repülőgépeiről és a fegyvereiről ismert, mint a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművekről. Most azonban ez a vállalat egy olyan erőművet tesztel, melynek a fejlesztése már 30 éve zajlik: egy tengeri hőenergiát hasznosító erőmű megvalósítása a cél.

Az erőmű egy zárt vezetékkörből áll, amelyben ammóniát keringetnek. A cseppfolyós halmazállapotban levő vegyszer a melegebb felszíni vízrétegek hatására elpárolog, és egyben megnő a nyomása is. Ezzel a megnövekedett nyomású ammóniagázzal egy turbinát hajtanak meg. Ezután egy hőcserélőben lehűtik a gázt, így az ammónia kondenzálódik. A hűtéshez a mélyebb rétegekből származó hideg tengervizet használják fel, amelyet ehhez a felszínre kell szivattyúzni. A vezetékek hossza, amelyek a hideg tengervizet szállítják, eléri az 1.000 métert is. Mindeddig műanyagból készítették ezeket a csővezetékeket. A „New Scientist” szaklap szerint azonban a Lockheed Martin most üvegszálas és más kompozitból álló vezetékeket fog tesztelni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becsléseket végzett arra vonatkozóan, hogy a különböző típusú erőművek összesen mennyi energiát hasznosíthatnának a tengerből:

Hullámerőművek:    8.000 - 80.000 Terawattóra (TWh) / év
Tengeri hőerőművek:   10.000 TWh / év
Ozmózison alapuló erőművek:   2.000 TWh / év
Árapályerőművek:    200 TWh / év

Összehasonlításképpen: az IEA számításai szerint a globális áramfogyasztás 2005-ben elérte a 15.000 TWh-t.

A New Scientist beszámolójából kiderül, hogy az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma ezzel az 1,2 millió dolláros megbízással tíz év után újból támogatja a tengeri hőerőművek továbbfejlesztését. Már az 1970-es évek végén foglalkoztak ezzel a technológiával, azonban a kedvező olajárak később lecsökkentették az érdeklődést. A nyersolaj árának emelkedésével azonban most ismét az érdeklődés középpontjába kerültek ezek az erőművek.

A Lockheed cég a Makai Ocean Engineering vállalattal együttműködve már 30 évvel ezelőtt felépített egy teszterőművet Hawaii szigetén. A két cég most ugyanitt szeretné végrehajtani az újabb kísérleteket. A tengeri hőerőmű prototípusát 10-20 Megawattosra tervezik és előreláthatólag 4-6 évig termel majd áramot. Lockheed szerint Hawaii szigete egy generáció múlva már képes lesz a tengeri hőerőművek segítségével energiaimport nélkül megélni.

Nagyobb erőművek építése azonban nehéz feladat. Reb Bellinger a Makai Ocean Engineering cég munkatársa szerint egy 100 MW névleges teljesítményű tengeri hőerőműhöz 1.000 méter hosszú és 9 méter átmérőjű csővezetékre lenne szükség. Ez a vezeték ráadásul ki lenne téve a tengeri áramlásoknak is, így a rögzítése is nehezen megoldható. Ennek ellenére egyes szakértők szerint létre lehet majd hozni tengeri hőerőműveket akár 500 Megawattos teljesítménnyel is.

Maga az erőmű állhat a szárazföldön, vagy úszhat a tengerben is. Az úszóképes berendezések nagy előnye, hogy lényegesen nagyobb területeket lehet felhasználni az energiaátalakításra. Nagyteljesítményű erőművek üzemeltetéséhez a felszíni víz és az 1.000 méter mélységben található víz hőmérsékletkülönbsége el kell hogy érje a 20 °C-ot. Ilyen különbségeket egyaránt lehet találni a Csendes-Óceánban, az Atlanti-Óceánban és az Indiai-Óceánban is.

Forrás: www.mernokbazis.hu
(A cikk honlapunkról nem vehető át, a tartalom megjelentetéséhez kérjük a Mérnökbázis Kft-hez fordulni, az info(kukac)mernokbazis.hu e-mail címen.)

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?