Egy nemzetközi botanikuscsapat világszerte huszonkét nagyvárosban hasonlította össze a növények kihalási arányait. Eszerint mind Szingapúr, mind New York eredeti vegetációja kevesebb, mint egytizedével rendelkezik – mutatja az Ecology Letters-ben publikált tanulmány. Azonban San Diego és a dél-afrikai Durban még őrzi eredeti flórájának kétharmadát.

A városi változások üteme, és az, hogy mennyi növény marad meg egy városban, jó előrejelzője annak, a növényfajok életben maradnak-e a jövőben – állítja a jelentés. „A városok gyors, és jelenleg is zajló növekedése jelentősen fenyegeti a globális biodiverzitást” – mondja Dr. Amy Hahs ausztrál kutató. Hahs és kollégái ezért ausztrál, új-zélandi, szingapúri, nagy-britanniai és amerikai kutatókból állította össze csapatát, és megpróbálták kideríteni, hogyan zajlik ez a folyamat, annak érdekében, hogy módszert találjanak megakadályozására.

Ez az első alkalom, hogy egy kutatócsapat huszonkét városi területen, három kategóriába szervezve összegezte a növényi kihalásokat érintő adatokat. Először azokat a városokat vizsgálták meg, amelyekben az őshonos flóra több mint négyszáz évvel ezelőtt elkezdett átalakulni. Ezek majdnem mind európai nagyvárosok – beleértve Glasgow-t, Bécset, Zürichet. Hongkong szintén ide tartozik mivel Kr.e. 1600-as városiasodás előtt már kiterjedt tájátalakulást élt át.  

A kutatók emellett azokat a nagyvárosokat is kategóriákba sorolták, melyekben az őshonos flóra Kr.e. 1600 után kezdett el átalakulni, de még azelőtt, hogy bármilyen növényzeti felmérést be tudtak volna fejezni. Ide tartozik New York, Chicago, Auckland és Szingapúr. A harmadik kategória azon nagyvárosokat öleli fel,  melyek nagy őshonos flóraterületekkel rendelkeztek akkor, amikor felmérést végeztek, de amelyek aztán a városi fejlődés miatt átalakultak. Los Angeles és San Diego, Melbourne és Adelaide, Capetown és Durban tartozik ide.   

A kategorizálással a kutatók képesek voltak kideríteni, a városok vagy nagyvárosok történelme milyen befolyással volt arra, hogy ezek következményeként mennyi növényfaj halt ki. Az első két kategóriába tartozó városok rendelkeznek a legmagasabb kihalási aránnyal. „Például, Szingapúr és New York az eredeti, 2179 és 1361 fajt felölelő gazdagságából hatszázat elveszített” – mondja Hahs.   Azonban általánosságban, a több mint harminc százalékos vegetációs takaróval rendelkező városok sokkal kisebb kihalási arányt mutatnak. Példának okáért, San Diego és Durban őshonos vegetációs takarójuknak mintegy hatvan százalékát megőrizték, és mindkét város csak 11 fajt veszített el kezdeti 926 és 2218 fajt felölelő gazdagságából.

„A jelenlegi tervezési és építkezési gyakorlatokkal, nagyon nehéz az őshonos vegetáció harminc százalékát megtartani egy városi területen, de a helyi biodiverzitás megmentését elősegíti, ha innovatív tervezéssel vagy helyreállítással segítenek a problémán”. Az elemzés azt is felfedte, hogy a nemrégiben épült városok az elkövetkező évtizedek folyamán várhatóan elveszítik őshonos növényeik jelentős részét. „A legtöbb növényfajt elveszítő városok a következő 100-150 évben szerintünk Melbourne és Adelaide lesz” – mondja a szakember.  

Amíg nem tesznek még többet ennek megakadályozására, a kutatók várakozásai szerint, Melbourne a következő 100 évben, 1200 őshonos növényfajának több mint felét elveszíti. Ha meg akarjuk tartani a növényi diverzitást a városokban, akkor meg kell védeni és helyre kell állítani az őshonos vegetáció területeit” – mondja Hahs.  „A növények és az emberek a városi területeken meg tudnak élni egymás mellett. Mindössze csak úgy kell tekintenünk a vegetációra, mint hosszú távú befektetésre, nem pedig eldobható eszközre”.
Forrás: hirado.hu/BBC

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?