A PLoS ONE tudományos folyóiratban publikált kutatás első alkalommal mutatja ki, hogy egy tengeri menedék korallzátonyai képesek kiheverni a globális melegedés hatásait. A kutatók és környezetvédők figyelmeztettek, hogy a korallzátonyok talán nem fognak tudni helyreállni a klímaváltozás okozta károk után, és ezek az egyedülálló környezetek hamarosan örökre elveszhetnek. Most azonban egy kutatás újabb adalékot szolgáltat a vitához, mely azt mutatja, hogy a halászat arányának csökkentése életképes módszer a világ legkényesebb vízi ökoszisztémáinak védelmére.

Az óceán felszíni hőmérsékletének emelkedése olyan stressznek teszi ki a korallzátonyokat, mely aztán gyors, tömeges kifehéredéshez vezet. Ezt a problémát súlyosbítja az óceáni savasodás, melyet szintén a megnövekedett CO2 okoz. Ennek eredményeképpen csökken a korallok képessége kalcium-karbonát előállítására, melyből a zátonyok maguk állnak. A világ korallzátonyainak megközelítőleg két százaléka található tengeri menedékek területén. Ezek olyan régiók, melyeket védenek a káros emberi aktivitásoktól, mint a halászattól. 

A kutatók az új vizsgálatot 2,5 év alatt, a Bahamák tengeri menedékeiben és azokon kívül, tíz helyszínen végezték el. Ezeket a zátonyokat súlyosan károsította a kifehéredés, majd a 2004 nyarán pusztító Frances hurrikán. A projekt végére, a védett területeken a koralltakaró átlagosan 19 százalékkal növekedett,  míg a külső területeken nem látszott regenerálódás. Peter Mumby professzor szerint, „a korallzátonyok a Föld legnagyobb élő struktúrái, és a bolygó legnagyobb biodiverzitásának otthonai. A klímaváltozás eredményeképpen, azok a környezetek, melyek lehetővé tették a korallzátonyok több százezer évi virágzását, túl gyorsan változnak ahhoz, hogy a zátonyok adaptálódni tudjanak”.  

A kutató szerint annak érdekében, hogy hosszú távon meg lehessen védeni a zátonyokat, radikális tervre van szükség a CO2-kibocsátás csökkentéséhez. „Vizsgálatunk ugyanakkor azt mutatja, a halászat hatásainak csökkentését célzó lokális projektek komolyan hozzájárulhatnak a zátonyok sorsának alakulásához. A menedék lehetővé tette, hogy a papagájhalak egyedszáma növekedjen, és mivel ezek a halak hínárral táplálkoznak, a korallok szabadon nőhettek anélkül, hogy a elárasztották volna őket a tengeri növények. Ennek eredményeképpen a park területén a zátony regenerálódást mutatott, míg azok, ahol több volt a hínár, nem. Ez a bizonyíték segíthet meggyőzni a kormányokat, hogy csökkentsék a kulcsfontosságú növényevők – mint a papagájhalak – halászatának mértékét, és segítsék, hogy a zátonyok kezelni tudják a klímaváltozások elkerülhetetlen fenyegetéseit".  

Korallzátonyok

A korallzátonyok kalcium-karbonát vékony rétegeiből állnak. A kalcium-karbonátot a korallpolip néven ismert, apró, lágytestű állatok több milliárd egyede választotta ki több ezer év során. A zátonyok a világ legsokfélébb tengeri ökoszisztémái, és az ismert tengeri fajok huszonöt százalékának adnak otthont beleértve négyezer hal-, hétszáz korall-, és több ezer egyéb növény- és állatfajt.  

A korallzátonyok

a Földön vannak. Legnagyobb képviselőjük a Nagy Korallzátony, mely Ausztrália északkeleti partján  – Queensland északi csúcsától – nyúlik Bundaberg északi részéig.

. A korallzátonyok  a földi tengeri környezeteknek

, mégis az

adnak otthont. Amellett, hogy a hatalmas turisztikai ipart támogatják, a zátonyok

.
Forrás: hirado.hu/ScienceDaily

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?