"A tenger medrének ökoszisztémája jelentősen megváltozott, amióta ipari halászati módszerek terjedtek el, és a tengerfenéken élő halfajok is kereskedelmi árucikké váltak. Valaha ezek a tenger mélyén élő fajok fontos elemei voltak a tengeri ökológiai rendszernek, mára állományuk összeomlott" - írja Callum Roberts és Ruth Thurstan a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányában.

A halászati kvóták (kifogható mennyiség maximálása) mit sem segítenek, sürgősen véget kell vetni az európai halállomány kizsákmányolásának - mondják a kutatók.

Elemezve a halfogási statisztikákat - amelyek 1889-cel indulnak -, megállapítható, hogy a halászati módszerek iparosítása vezetett a halállomány folytatólagos kizsákmányolásához, kiváltképpen olyan fajoknál, mint a tőkehal és a lepényhal, amelyek az angol konyha kedvelt fogásai.

Az Európai Unió halászati politikája nem tudta megállítani a halállomány csökkenését.

Az egyik legfigyelemreméltóbb felfedezés, hogy hiába a halászflotta számbeli, erőbeli növekedése, hiába a technikailag legfejlettebb vonóháló, a zsákmányolt halmennyiség nem lett több.

1889-ben egy nagyobb vitorlás-flotta kétszer annyi halat zsákmányolt a brit partoknál, mint egy mai, korszerű halászflotta. 1910-ben egy halászflotta a jelenlegi zsákmány mennyiségének a négyszeresét fogta ki. A csúcsot 1938-ban érték el: 5,4-szeres mennyiséggel.

Ez azt is jelenti, hogy a halászoknak ma tizenhétszer keményebben kell megdolgozniuk ugyanannyi hal kifogásáért, mint 118 évvel ezelőtt.

"Remélem, ebből az emberek megértik, hogy mennyire megváltoztak a tengerek és mennyi mindent elveszítettünk már" - mondta Thurstan a Reuters tudósítójának.

Thursten véleménye szerint a legfontosabb lépés az volna, hogy tengeri természetvédelmi területeket jelöljenek ki, ahol a halászat teljes tilalom alá esik. Ez segítene abban, hogy a veszélyeztetett halfajok regenerálódjanak.
Forrás: http://www.fuggetlen.hu/article.php?sid=3076

» Nem lesz elég fa Magyarországon

Te is így...?